Mindkét tranzakció hibátlanul lefutott, negyven dollár mégis eltűnt. Eldobható Postgresen reprodukáltam a lost update-et, a write skew-t és a Read Committed kevert snapshotját – kiderül, mit véd az alapértelmezett izolációs szint, és mit bíz teljes egészében rád.
A tankönyv szerint a === az első eltérő bájtnál kilép, és a válaszidőből bájtonként kitalálható a titok. Megmértem a V8-on: a tartalomról 1–2 nanoszekundum szivárog, a hosszról sokkal több – a timingSafeEqual mégis kötelező.
Az Object.groupBy() null-prototípusú szótárat ad, a Map.groupBy() pedig az objektumkulcsok azonosságát is megőrzi. A két API ugyan csoportosít, de más adatmodellhez való.
A CI-ban vagy egyetlen commitot klónozol, vagy a fetch-depth: 0-val mindent. A partial clone a kimaradt középút: a react 1,1 GB-os klónja helyett 59 MB, mind a 21 658 commitjával. Megmértem, hol gyors és hol fáj nagyon.
A Nagle-algoritmus és a delayed ACK külön-külön értelmes optimalizáció, együtt viszont pontosan 40 ms-ot ülnek minden write–write–read mintájú kéréseden. Megmértem Node-ban: 0,1 ms helyett 41. És kiderült az is, ki kapcsolja ki helyetted – és hol maradsz magadra.
A startViewTransition() egy sor, a demók gyönyörűek – csak közben a böngésző nem a DOM-odat animálja, hanem lefényképezi. Ebből következik a kattinthatatlan oldal, a duplikált nevek miatti néma skip és a négy másodperces timeout is.
2019-ben 27 percre megállt a fél internet egy .*.*=.* miatt. Megmértem, mit művel a katasztrofális backtracking Node alatt, és kipróbáltam a V8 kísérleti lineáris regexmotorját, ami 6,2 másodpercből 0,01 ms-ot csinál – csak épp ki van kapcsolva.
Az enum az egyetlen konstrukció a TypeScript magjában, ami fordítás után is ott marad a kódban. Megnéztük, mit generál pontosan, miért veszélyes a const enum publikált csomagban, és miért ad a fordító külön kapcsolót a saját feature-ének kitiltásához.
A send() akkor is sikeres, ha egyetlen bájt sem megy ki a hálózatra: az üzenetek esemény nélkül gyűlnek a memóriában. Megmértem, hogyan lesz ebből 566 MiB RSS, mit mondana a spec, és mit lehet tenni ma – küszöb, dobás vagy WebSocketStream.
A LISTEN/NOTIFY a Postgres beépített pub/subja, és tényleg jó. Csakhogy a NOTIFY commitkor egy globális zárat fog, ami libasorba állítja a notifikáló tranzakciókat: 32 kliensnél 24 759 helyett 1708 TPS-t mértem. Megnéztem, kinek van igaza a Recall.ai és a DBOS vitájában, és mit javít a PostgreSQL 19 – és mit nem.
A HEALTHCHECK-től sokan önjavító konténert várnak, pedig a sima Docker az unhealthy állapotra nem reagál: nem indít újra, nem állít le, csak átszínezi a docker ps kimenetét. Kipróbáltam, ki olvassa valójában ezt a státuszt, ki cselekszik belőle, és ki az, aki soha le sem futtatja.
A service worker indulása a hálózati kérés elé állhat. A navigation preload párhuzamosítja a kettőt – de cache-first stratégiánál felesleges forgalmat is okozhat.
Négy crypto.pbkdf2() hívás, és ugyanaz a fetch() 524 ms helyett 2217 ms. A dns.lookup() ugyanis nem hálózati I/O, hanem blokkoló getaddrinfo a libuv négyszálas threadpoolján – ugyanott, ahol az fs, a crypto és a zlib dolgozik. Megmértem, mi történik, és megnéztem, mit lehet tenni ellene.
A @floating-ui/dom-ot hetente 80 milliószor töltjük le, hogy tooltipeket és dropdownokat pozicionáljunk JavaScriptből. A Firefox 147 óta mindhárom nagy böngésző tudja ugyanezt natív CSS-ből: anchor positioning, automatikus átfordulással a viewport szélén, görgetéskövetéssel, top layerrel. Megnéztem, mit tud, és hol vannak a csapdái.
A böngésződ 2024 óta minden kéréssel felajánlja a zstd tömörítést, idén februártól már a Safari is érti. Közben az nginx 1-es szinten gzipel, a Node brotlija alapból maximumon ég, a Cloudflare-nél pedig az Enterprise csomaghoz jár a gzip. Megmértem, mit tudnak a tömörítők – a defaultok nem a barátaid.
A Set új halmazműveletei végre kiváltják a kézzel írt filtereket, de az intersection() sorrendjét a kisebb bemenet dönti el. Megnézzük, miért, és hogyan fér bele egy Map, miközben egy Array nem.
Bekapcsolod a trust proxy-t, mert proxy mögött vagy — és ezzel a req.ip-t a kliens X-Forwarded-For fejlécére bízod. Miért a true a legrosszabb beállítás, mit válassz helyette, és hogyan kerülhető meg vele az egész rate limited.
A git bisect run automatizálja a regressziókeresést, de egy buildhiba könnyen hamis bűnöst gyárt. Így használd helyesen a 125-ös kilépési kódot.
A V8 háromféle adatszerkezetet rejt egy JavaScript-string mögé: flat, cons és sliced. Ettől a += olcsóbb, mint a régi tanácsok állítják, a substring() viszont képes 200 megabájtot életben tartani húsz karakterért. Lemértem.
A sendBeacon() true értéke csak sikeres sorba állítást jelent. A 64 KiB ráadásul közös keepalive keret – és ettől még a szerver semmit sem kapott meg biztosan.