A hidden="until-found" kereshetővé teszi a becsukott tartalmat, a beforematch pedig szinkronban tartja a komponenst. A dobozmodell és egy régi CSS-reset viszont könnyen elrontja.
A videók, PDF-ek és folytatható letöltések mögött álló HTTP Range kérés nem csak egy slice: a 206, 416, suffix range és If-Range apró részletei számítanak.
Az actual time egy átlag, nem összeg, a Buffers érték felfelé gyűlik a plan fában, és a sima EXPLAIN ANALYZE nem méri a szerializációt – három valós Postgres 17-es példával.
A JavaScript Unicode v flagje halmazműveleteket és több kódpontból álló emoji-sorozatokat hoz a regexekbe. A negált property escape-eknél azonban a jelentés is változhat.
A process.nextTick() nem ugyanaz, mint egy mikrofeladat: külön Node-sora van, és egy rossz rekurzióval elnémíthatja az I/O-t.
Tíz másodperc néma csend minden konténerleállításnál, aztán egy erőszakos kilövés. Ez nem lassú cleanup, hanem a Linux PID 1 különleges viselkedése — és egy gyors kernel-szintű teszttel pontosan megmérhető, mekkora a különbség.
A CSS @scope nem izolál teljesen, viszont a kaszkádba beemeli a DOM-beli közelséget. Ezért egy belső komponens szabálya ugyanazzal a specifikációval is nyerhet.
Lefuttattam a net kedvenc V8-rémtörténetét: a property-sorrend szinte semmit nem számított. Ami tényleg ötszörösére lassította a kódot, egy ártalmatlannak tűnő delete volt – és a V8 forráskódjában egy konkrét szám is előkerült közben.
A Service Worker Cache API-ja nem tartja be helyetted a Cache-Control szabályait. A no-store, a Vary, a lejárat és a cache-verziózás gyakorlati csapdái.
A Chrome négy éve úgy állítja be a sütiket, mintha SameSite=Lax lenne rajtuk – de a Firefox ezt kipróbálta, aztán dokumentáltan visszavonta, és a Safari sosem is akarta ugyanazt. Amikor az express-session cookie.sameSite alapértéke false, a CSRF-védelmed pontosan attól függ, melyik böngészőt használja a felhasználód.
Az IndexedDB-tranzakciót nem lehet hálózati várakozással nyitva tartani. Egy rossz helyre tett await miatt a következő írás már inaktív tranzakcióra érkezhet.
setTimeout(0) nem enged előre semmit – a scheduler.yield() igen
A setTimeout(0) trükkel feldarabolt taskok folytatása a sor végére kerül. A natív scheduler.postTask és scheduler.yield API ugyanezt a problémát oldja meg prioritásokkal – és a yield folytatása nem esik hátrébb az újonnan érkező taskokhoz képest.
Az AsyncLocalStorage request contextet ad a Node.js-ben, de nem az eseményre feliratkozást, hanem az aszinkron láncot követi. Megnézzük, miért tűnik el egy megosztott EventEmitter listenerében a request ID, és mikor segít a bind().
A FOR UPDATE SKIP LOCKED tíz éve ott van a Postgresben, és simán kiválthatja a Kafkát egy sima háttérmunka-sorhoz – csak épp nem ingyen jön: a valódi ára nem a tábla méretével, hanem a konkurrenciával nő.
A negyedik részben szembenézek azzal, hogy a NextARCH-hoz hasonló képzések intézményesítik az architekt szerepet, miközben Larson, Goedecke, Petriglieri és a tudáselrejtés-szakirodalom megmutatja, miért a funkciónak kellene megelőznie a titulust, nem fordítva.
Az Access-Control-Max-Age hasznos, de a CORS preflightot nem a szokásos HTTP cache kezeli. Ez megmagyarázza, miért maradnak meg az OPTIONS kérések Vary és CDN mellett is.
A cone mód nem csak kevesebb fájlt rak ki lemezre: sparse indexszel egy teljes mappa a git indexében egyetlen fa-objektummá zsugorodik. Végigcsináltam egy valódi repón, hogy lássam, mi történik a színfalak mögött, és mit nem old meg ez a funkció.
A Server-Sent Events nem csak három sor EventSource-kód: proxybuffer, heartbeat és visszajátszható Last-Event-ID nélkül az „élő” stream könnyen csendes adatvesztéssé válik.
A CSS sosem tudott reagálni arra, mi van egy elem belsejében – ezért kellett mindig JavaScript. A has() ezt megoldja, de nem trükk: azért tartott ilyen sokáig, mert szétveri a böngészők érvénytelenítési logikájának alapfeltevését.
Az Architect Elevator lényege nem az, hogy az architekt feljusson a stratégiai szintre, hanem hogy rendszeresen visszatérjen a fejlesztőkhöz és az éles rendszerhez. Különben a szókincse megmarad, de az arányérzéke elkopik.